2013. január 14., hétfő

Troublemaker

Sosem voltam túl szerencsés, ha elektronikai eszközökről volt szó, és ez az elmúlt napokban ismét bebizonyosodott...
Kezdődött az egész azzal, hogy felfedeztem, szegény kis laptopom egyre lepukkantabban néz ki. Az egyik oldalán a széle el van ferdülve, a cd-tartóból kitört egy darab, már körülbelül négyszer volt újratelepítve ha nem többször és már a második töltőt fogyasztom éppen. De teljesítményileg azért egész jól bírja még a kis drágám.<3

Fényképezőgépből is már a harmadikat használom, de a mostani hála az égnek még jól bírja (azért lekopogtam gyorsan:D). Emlékszem, hogy a második kb. 40 ezer forint volt, mondván, hogy akkor inkább kiadok érte többet, de akkor már működjön. Hát ez az elv hamar befuccsolt.

A következő kritikus kütyü a telefon. Rengeteg telefonom volt már az évek folyamán, szerintem körülbelül harmadikas lehettem, amikor az elsőt kaptam. Elég sűrűn cserélgettem, mert a szüleim mindig vettek újat, én pedig megkaptam az övükét. Akkor persze még csak azért örültem, mert húú de jó, erre sok cuki pandás meg kutyusos képet lehet letölteni, hú de menő leszek. Később pedig már azért cseréltem, mert kell bele fényképezőgép, meg zenelejátszó és minden egyéb hülyeség. Lényeg a lényeg, még ma is tisztán emlékszem a pillanatra, amikor  az első kis telefonos incidensem történt. Apukámra vártam a mozi előtt, a barátnőm már elment én meg unatkoztam, ezért elkezdtem gondolkodni, hogy mit csináljak. Ez még abban a korszakban volt, amikor menő volt a nyakadba akasztva hordani a telót, úgyhogy elkezdtem lóbálni, mi baj történhet alapon. Na pár perc múlva kiderült.... Pont jött egy autó, az én telefonom pedig szétesett és olyan szép íveben repült be a kocsi alá, mint a sicc. Egy pillanatra még az ütő is megállt bennem, de komolyan. Aztán amikor elment az autó, láttam, hogy minden épségben túlélte, megvan az aksi is, a sim-kártyám és a hátlapom is túlélte...Teljes volt a boldogság. Ezután még történtek kisebb nagyobb esések és ledobások, de egészen pár hónappal ezelőttig semmi említésre méltó.
Szeptemberben, ugyebár felköltöztem Pestre, de azért még mindig vannak dolgok amiket meg kell szoknom. Az egyik ilyen, hogy a telefont a metrón, vagy bármilyen másik közlekedési eszközön nem vesszük elő! Történt ugyanis, hogy este egy buli után mentünk hazafele a barátnőmmel, valamikor hajnali négy környékén, és az én kis almás telefonomnak lába kélt. Mielőtt felszálltunk a buszra még megvolt, amikor leszálltunk akkor pedig már nem. Hívtam én a bkv irodát, de hát sejthetitek, hogy senki nem adta le... Egyébként biztos vagyok benne, hogy ellopták, mert a szűk nadrágom zsebéből nem tudott kiesni, de azért hátha csoda történik alapon telefonáltam...:D Mindegy beletörődtem, elsirattam a kis drágám, és most a kis xperiám használom.
Na erre jött a legfrissebb katasztrófa tegnap... Csak vizualizáljátok a következő jelenetet: bőrönd a kézben, hátizsák a háton, kipirult pofi... már pont szállnék fel a buszra, amikor is észreveszem, h a bőröndöt ahogy megtámasztottam a combommal, kilöktem a telefonom, ami beleesett a hóba. Oké, barátnőm gyorsan felkapta, de a hátlapja nem volt meg, azt mondta, nem is látta mellette a hóban sehol. Na mondom, fasza, nem is én lennék!:D A család örülni fog nekem, megint egy újabb kütyü, amit tönkretettem...De aztán meglett a hátlap szerencsémre épségben:D Barátnőm arra ment haza, és megtalálta a hóban, beesett a busz alá. Mázlim volt, hogy semmi nem ment át rajta. Jó oké, nem lett volna egy nagy összeg, de azért azt a pénzt másra is el tudom költeni...:D

szegény olyan kis csúf így...:/

Az a baj, hogy igazából minden téren képes vagyok ilyen kis szerencsétlen lenni a mindennapokban is...:D Elég ha csak arra gondolunk, hogy nem engedtek be Kanadába... De megemlíthetném azt is, amikor egy zsúfolt buszmegálló előtt nyílik szét a táskám és esik ki minden a zebra kellős közepén. Rengeteg ilyen story van még, de ennyire azért nem égetem le magam.;) Az egyik barátnőm pont tegnap linkelte be nekem a Troublemaker című számot azzal a kommentel, hogy a végén a csaj pont olyan mint te... Hát lehet, de engem sajnos sosem ment meg egy ilyen eye candy srác.:/ 






Nyugtassatok meg, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki közelében minden tönkre megy, leesik, eltörik, szétszakad...:D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése