"A nagy vadászat"

Oké, aki meglátja a címet, az most biztosan azt gondolja, miiiiiii??:D De nem kell semmi rosszra gondolni. Csupán annyiról van szó, hogy nekiálltam gőzerővel családokat keresni. Akik olvasták a korábbi posztjaimat, azok bizonyára tudják, hogy au pairként élem a kis mindennapjaimat, jelenleg éppen Németországban. Azonban itt június közepefele végzek, és ezután szeretnék egy új családnál elhelyezkedni. Ezért hát megindult a nagy "vadászatom", ami nem is olyan egyszerű, mint gondoltam.:D

Az első akadály, amivel kapásból szemben találtam magam, az a hová kérdés. Nagyon sokáig biztos voltam benne, hogy ha 1 évre vállalom ezt az egészet, akkor az álomvárosom Amszterdam lesz. Világváros, a holland emberek mentalitása eddig is bejött, rengeteg ott az au pair, és így a már meglévő holland barátaimmal is találkozhatok. Aztán, ahogy telt múlt az idő, egyre inkább elkezdtem Londonon gondolkodni. Bár az angolokért először nem lelkesedtem, de azért kezdek rájönni, hogy nem mindenki olyan morcos ott, mint először gondoltam.:) Azon kívül, Londont is imádtam, amikor még kis nyolcadikasként ott jártam, már akkor is lenyűgözött az a kavalkád és sokszínűség ami ott fogadott. Úgyhogy most elég nagy a dilemma kis Szandra háza táján, de azt hiszem az lesz a döntő, hogy hol találok aranyosabb családot.:) Igazából most ez a két város foglalkoztatja igazán a fantáziámat, de ami biztos, az az, hogy most mindenképpen egy nagyvárosba szeretnék menni, mert szükségem van a nyüzsgésre. :)

ha megkeresne egy család Párizsból, valószínűleg arra sem mondanék nemet...:D

Mindig is azt gondoltam, hogy óó, hát egy évre könnyű családot találni, beszélek két nyelvet, a gyerekeket is szeretem, mi lehet ezen olyan nehéz. Aztán, ahogy elkezdtem olvasgatni a családok profiljait, és bizony rájöttem, hogy ez jóval bonyolultabb lesz annál, mint ahogy én ezt az egészet a kis fejemben elképzeltem. Van, ahol az a probléma, hogy túl sok kisgyerekre kéne vigyázni...senki ne értse félre, szeretem én őket, de azért nem szeretnék egyszerre négy gyerekért felelősséget vállalni. Máshol pedig az a probléma, hogy kisvárosban laknak, vagy éppen május végétől keresnek, én pedig júliusig nem nagyon vagyok elérhető. Ami viszont a legmegdöbbentőbb, hogy egyes családoknak milyen elvárásaik vannak... szerintem a két kezem sem lenne elég ahhoz, hogy összeszámoljam, hány olyan családot láttam, akik heti 1 szabadnapot ajánlanak.. mi??? Heti egy nap, ez most komoly?? Nem azt mondom, hogy arra várok, hogy a hét 7 napjából négyet végiglustálkodhassak, de azért a heti 2 szabadnap szerintem a minimum. Persze lehet csak én vagyok finnyás, nem is tudom. De ha már egy évre megyek egy családhoz, akkor tényleg szeretném jól érezni magam.:)

lehet ez a baj :D

na valahogy így néznék én ki 4 gyerek, vagy heti egy szabadnap mellett...:D

Miután végre találunk olyan családot, akivel el tudnánk képzelni az elkövetkező egy évünket (kicsit mintha pasit keresnénk..:D), jön a következő para, az üzenetküldés. Igaz, van egy sablonüzenet, amit el lehet küldeni  a honlapon, de én ezt nem szeretem, mert teljesen jellegtelen, és mégiscsak többet mond rólam, ha hozzáteszem a saját kis szövegem a sablon blablához. szerintem ezt a legtöbb család értékeli is. Ezután pedig jön a várakozás, hogy jajj istenem, mi lesz most, visszaírnak-e, tetszik-e nekik amit olvasnak rólam, jajmostmilesz... Amikor a válaszokra várok, mindig olyan vagyok, mint egy izgatott kisgyerek, amikor kibontja az ajándékait. Hát még ha meglátom a kis virtuális postaládámban, hogy pozitív visszajelzés érkezett.. na az ám az öröm.:D Persze az első körben ez még semmit nem jelent, ilyenkor általában még elárasztanak egy tengernyi kérdéssel, hiszen nekik sem mindegy, ki vigyáz a gyerekükre. Elég hosszadalmas a procedúra, de tényleg reménykedem, hogy ismét sikerül majd egy rendes családot kifognom.

Igazából így összegezve nem tűnik olyan rémesnek a dolog, de azért én izgulok, és várom, hogy kisüljön valami jó a dologból.:) Szurkoljatok!!:) Egyébként ki mit gondol erről az au pair témakörről, és a családkeresésről? Tényleg kíváncsi vagyok, és szívesen fogadom mások tapasztalatait is. :)
Szép napot mindenkinek!

A blog facebook oldala: All yours blog

és tényleg :D