2013. november 30., szombat

Yves Saint Laurent csodálatos világa - Majorelle Kert

Marokkói utunk alatt az egyik legszebb hely ahova ellátogattunk a Majorelle kert volt. Ilyen varázslatos helyet még nem sokat láttam, és azt hiszem azt a látványt egy darabig nem is fogja semmi felülmúlni.


A ház és az egész terület eredetileg Jacques Majorelle, egy híres francia bútor készítő emberke tulajdona volt, aki 1919-ben költözött Marrakechbe, hogy festőként élje le hátralevő életét. 1924-ben vette meg a birtokot, ami ma Majorelle kertként ismert, és 1947 óta a nagyközönség is megcsodálhatja ezt a nem mindennapi birodalmat.

A kert növényvilága az öt kontinenst reprezentálja, valamint tükrözi Jacques Majorelle munkáját, akit a kora legjelentősebb növénygyűjtőjeként tartottak számon. Itt megjegyezném, hogy eléggé őrülten hangzik, hogy valakit ennyire vonzanak a növények, de csak azután nyilatkozzon mindenki, hogy megnézte a képeket. ;) Én nem vagyok egy nagy fan, még a kaktuszok sem nagyon bírják mellettem, de ez a hely fantasztikus!

A kert egyik különlegessége a mindenhol fellelhető kék szín, amit csak szimplán majorelle kéknek hívnak. Nevezzetek nyugodtan neveletlennek, de én még ezelőtt sosem hallottam a kéknek erről az árnyalatáról, mindenesetre nagyon tetszetős. ( Amit látok, én ezelőtt kobaltkéknek, esetleg királykéknek -kisebb neon beütéssel- neveztem volna, én kis butus... :D)

És hogy hogyan is kapcsolódik ide a divatvilág egyik meghatározó alakja Yves Saint Laurent? A ház és a kert 1980 óta az ő tulajdonát képezi. Itt élt barátjával és egyben üzlettársával, Pierre Bergével. A helyi legendák szerint innen merített inspirációt a kollekcióihoz. Nos, azt nem tudom, ebből mennyi igaz, de az biztos, hogy szoros szálak fűzték ide, ugyanis a hamvait is itt szórták szét a halála után.

Oké, a történelemórának itt ezzel vége is, de úgy gondoltam, hogy egy olyan különleges hely, mint ez, bőven megérdemel egy alaposabb bemutatást. Mivel dolgoztam, ezért közel sem tudtam olyan jó képeket készíteni, mintha csak turista lennék, akinek tömérdek szabad ideje van, de azért remélem valamennyire átérzitek majd így is azt a varázst, amit én ott. Szinte szó szerint tátott szájjal sétáltam fel alá a kertben, semmihez sem hasonlítható élmény volt. Sosem gondoltam, hogy ennyi féle kaktusz létezik, és hogy ezek engem még ennyire le is köthetnek, de tévedtem. És akkor még a pálmafákat, az épületeket, a különféle egyéb növényeket és a csodálatos szökőkutakat még nem is említettem. (Hmm, vajon hányszor említettem ebben a posztban a csodálatos szót és különféle szinonimáit? Ajjaj, Huston gond van...)
A fotózás szerelmesei szerintem órákat el tudnának itt tölteni, mert minden kis szegletben van valami figyelemre méltó, ami megérdemel egy képet, de aki csak szimplán andalogni szeretne, vagy egy kis feltöltődésre vágyik, az sem fog csalódni, ha ellátogat ide. Ha valaki Marrakech környékén jár, én mindenképpen ajánlanám ezt a helyet.

Na rendben, be is fogom a kis csőröm, beszéljenek helyettem a képek:
















van ahol a graffiti a divat, itt a kaktuszba vésés...



Csodaszép napot mindenkinek!

Ui.: Tudom, hogy a 30 Day Snap sorozat csúfosan félbe szakadt, a részleteket nem taglalnám, egyszerűen csak nem volt megfelelő ez az időpont a sorozathoz. Restellem magam, és pár nap kihagyással befejezhettem volna, de ennek nem láttam értelmét. Talán majd máskor. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése