Az első élmények

Aki nincs képben, annak gyors összefoglalás : Az elkövetkező 4 hónapomat Németországban fogom tölteni! Háromszoros hurrá! :D Ugyanúgy, mint már korábban is, au pair leszek. Tegnap előtt érkeztem, igyekszem beilleszkedni, de úgy érzem nem lesz ezzel probléma. :)

Eléggé intenzív két és fél napon vagyok túl, de ettől függetlenül örülök, hogy belevágtam! Ha valaki azt mondja, csak fél évvel ezelőtt, hogy Németországba mész 4 hónapra, au pairnek, vagy bármi másnak, tuti, hogy képen röhögtem volna. Német kéttannyelvű  szakközépiskolába jártam, tehát a nyelvi hátterem megvan, a felsőfokú nyelvvizsga is a zsebemben lapul, de valahogy ezek a területek sohasem vonzottak annyira, még Svájc sem. És kövezzetek meg, alapjában a német emberek sem jönnek annyira be, túlságosan is zavar az übermensch hozzáállásuk, és hogy azt hiszik, ők állnak a világ tetején. Hogy akkor mit is keresek itt? Jogos a kérdés.

Az egész azzal kezdődött, hogy januárban úgy döntöttem, ott hagyom az egyetemet. A miérteket majd később egy poszt formájában megosztom, csak egyenlőre le kell tisztáznom fejben a dolgot, és helyre tenni a kis lelkem! Az viszont tiszta volt ezek után, hogy valamit kezdenem kell magammal, nem ülhetek otthon a sült galambra várva. Mivel nyáron várnak vissza Kanadába, ezért túl hosszú időre nem tervezhettem semmit, de azért volt 5 feles hónapom. Úgy gondoltam, ezt az időt is eltölthetném külföldön au pairként, miért ne? Otthon amúgy is hiába szeretnék, egyszerűen szinte képtelenség munkát találni. Két nyelven beszélek folyékonyan, de mivel nincs felsőfokú végzettségem, ezért a legtöbb helyen tesznek rám. Ezek után, pláne jó dolognak tűnt kijönni valahova. :) Igazából, a mostani hostcsaládom keresett meg engem, hogy nem-e lenne kedvem hozzájuk menni. Először ugyan picit húztam a szám, mondván, hogy ááá németek, nee, de gondoltam egy kis beszélgetésbe még senki nem halt bele. Aztán a skypebeszélgetésünk után rájöttem, hogy tulajdonképpen ők aranyosak, és lám, már itt is vagyok.:) Nyelvgyakorlásnak sem utolsó a dolog. Mióta elballagtam (azaz 1 éve), azóta nem használtam a németet, csak az angolt, de azt minden nap, így jót tesz ez a "kis kiruccanás". :)

Az utam:
Uhh borzalom... Röviden és tömören. Busszal jöttem, ami röpke 14 órás utat jelent. A legnagyobb problémám mondjuk nem ez volt, mentem én már Londonba is busszal, ami 24 órás utat jelentett. A legzavaróbb tényezőt számomra a kedves utastársaim jelentették. Bulgáriából indult a buszom, ami természetesen egyenlő azzal, hogy a busz csordultig volt bolgárokkal. Uhh, rettenetesen hangos népség, és nem éppen arról híresek, hogy zavartatják magukat. Voltak akik az egész utat hangosan végigbeszélték, még hajnali 3-kor is simán üvöltöztek, és volt aki egész úton bámult. Na ő volt a legirritálóbb, a beszédet még ki lehetett küszöbölni zenehallgatással... Sajnos a környékből sokat nem láttam, mivel az út nagy részét éjszaka tettem meg, de egy valamit muszáj nektek megmutatnom. Münchenben láttam, és mit ne mondjak, leesett az állam...:D Igen, igen, így néz ki a Mercedes Benz müncheni központja... ahogy a közbeszédben mondják, nem sz...al gurigáznak, az biztos!

az épület összes utca felőli oldala hasonlóan néz ki... eléggé durva...:D de jól csinálják

a csodabusz

A család:
Eddig aranyosnak tűnnek, és segítenek amiben tudnak. Bár ez nyilván az ő érdekük is. De eddig egy szavam sem lehet. Két kisgyerekre kell vigyáznom, egy 3 éves kis srácra, és egy 5 éves kislányra. Hát kicsit hisztisek, de majd megnevelem őket. :D Amúgy viccet félretéve, nincs velük baj, de kicsit el vannak kényeztetve. Nem is anyagilag, bár játéktéren sem kell panaszkodniuk, de amit viselkedésileg művelnek néha... Energiám nem sok marad nap végére, tegnap előtt fel kellett olvasom vagy 5 könyvet és egyfolytában ment a gyere ide, nézd meg ezt, jajj láttad már azt dolog. :D Ami a hosszú busz út után amúgy is fárasztó volt, és erre még rájött két óra kocsikázás is a család lakásáig.
A tegnapi nap ha lehet még fárasztóbb volt. A reggel már társasjátékokkal indult, aztán egy kis meseolvasással folytatódott. Igazából nem panaszkodom, a délelőtt egész nyugalomban telt. Aztán jött az ebédidő, na itt kezdődött az őrület. ;) Étteremben ettünk, de természetesen nem egy sima ebédről volt szó, áá nem. Éppen jótékonysági rendezvényt tartottak, ami abból állt, hogy csak az italoknak volt meghatározott ára és a süteményeknek, de az ételért nem kellett fizetni. Ehelyett annyit adományoztál, amennyit jónak éreztél. Igazából nem kell nagy menüre gondolni, körülbelül négy fajta levesből lehetett választani. Emellett még volt könyv- és játékvásár is, valamint egy gyereksarok, ahol különböző kreatív dologgal kötötték le a gyerekeket, és itt is annyit adományoztál, amennyit jónak gondoltál. Jól meg volt szervezve, mi is nyakig festékesen, sok-sok "kinccsel" és élménnyel tértünk haza. Igaz a dolog nagy része abból állt, hogy a kislány kitalálta mit szeretne, én pedig megcsináltam, de azért jó volt. Lehetett például perselyt barkácsolni, vagy zászlót festeni. A kislány lerajzolt engem és saját magát egy zászlóra...A hajam epic...:D  Első nap csak a fejem tetején volt egy laza kontyba (mer ez az utazós frizurám:D), és valamiért megragadt a kis kobakjában, nézzétek:        

a jobboldali vagyok én :D azért a méretarányok sem semmik :)

A hely:
Valami csoda. Laufenburgban lakom, és a hely különlegessége, hogy a város egyik fele Németországhoz tartozik, a Rajna másik partján lévő fele pedig már Svájc. Tehát csak a hídon kell átsétálnom, és voilá, máris egy másik országban bandukolok. Ezen kívül pedig minden hegyes dombos, és most, hogy mindent hó borít, különösen szép. Tervezek egy külön képes posztot is, amint lesz időm és főleg energiám sétálni egyet. :) Egyébként nem egy nagy lélekszámú helyről beszélünk, a wikipedia szerint úgy kb. 8000 laknak itt. De az egésznek van valami varázsa, nekem nagyon tetszik itt. És ez a friss hegyi levegő se semmi, egyenlőre imádom, és még elvagyok minden különösebb nyüzsgés nélkül. :D Majd kiderül meddig.

kilátás a szobámból :) imádom <3

Szép napot mindenkinek!
Már facebookon is megtaláltok ide kattintva.