3. hét - Németország

Az első és legfontosabb: Tudom, tudom, hanyagoltam mostanában a blogot. Ennek egyik oka, hogy egy hétig beteg voltam, és még mindig  nem gyógyultam meg teljesen, de igyekszem. A másik ok pedig, hogy nap végére annyira lefárasztanak a gyerekek, hogy csak ülök min egy zombi és bambulok ki a fejemből, vagy csak simán bevetem magam a kádba relaxálni. :D De elég is a kifogásokból, igyekszem összefoglalni, hogy mik is történtek itt kint eddig, hiszen már a 3. hetem töltöm itt. El sem hiszem, néha olyan mintha csak úgy repülne az idő. (Bár azért elég sűrűn vánszorog úgy, mint egy csiga..:D)


Igazából az első hetem arról szólt, hogy igyekeztem megszokni, hogyan is működnek itt a dolgok, mit hogyan csinálnak, a gyerekek mit szeretnek és mit nem. Semmi extra. Talán annyi, hogy igyekeztem átállni a német étkezési szokásokra. Háááát, mit ne mondjak, már most hiányzik a kis húsleves és minden otthoni finomság. A reggelivel és a vacsorával semmi bajom, tökéletesen elvagyok a barna kenyérrel, a magos változatát pedig imádom. Mindenféle sajtkrém (és egyébként sajt minden formában :D), házi lekvár, és többféle méz sorakozik az asztalon. Persze a nutella sem maradhat ki. Szóval ezekkel nincs problémám.

hmm, házilekvár nyamm nyamm :D

Na de ami az ebédet illeti... te jó ég! Amíg csak gyors kaja szerű kerül az asztalra, addig nincs probléma. De azért hozzátenném, hogy a kolbász is glutén mentes, mert így biztosan egészségesebb.:D A lényeg a lényeg, a probléma akkor jön, amikor valami levesszerű kerül az asztalra. Na az a halálom, de általában aranyosan mosolyogva letolok belőle egy negyed tányérral, mert nincs képem azt mondani, hogy ezt nem eszem meg mert a kis magyar gyomromnak undorító. Igazából ehető, de nekem furcsa. Rengetegszer esznek ilyen, hát nem is tudom, hogy fogalmazzak, paradicsomleves szerű löttyöt, de ebbe aztán minden zöldség van, amit el tudtok képzelni. Hagyma, cukkini, krumpli, sárga- és fehérrépa és még egy két társuk, amiket már fel sem ismerek... Mindennek tetejébe még raknak bele tésztát is, mert az még ugye kell oda. És, csak hogy tényleg csodás legyen, a leve még egy kicsit savanyú is. Rettenetes. De ezt leszámítva azért elég jól bírom:D A kedvencem pedig a fondue lett. Ez már official:D Én eddig még mindig csak a csokis verziót kóstoltam gyümölccsel, de mint kiderült, itt a sajtos verzió elég tipikus és elterjedt, amit én nem is bánok. Az egész úgy néz ki, hogy van egy miniserpenyőd, amibe beledobsz mindenfélét amit szeretnél (pl. kukorica, sonka, bacon, paradicsom, gomba, tényleg amit szeretnél), majd ráraksz egy szelet sajtot, berakod a mini sütőszerűségbe és megvárod míg ráolvad a finomságokra a sajt. Isteni, mi csináltunk hozzá héjában sült krumplit is. Nagyon jó, remélem ez gyakori lesz itt, mert ez tényleg ízlik:) Legközelebb majd csinálok fényképeket is. (Próbáltam képet is keresni, mivelhogy ez nem a "kis gyertyával olvasztom a csokit/sajtot" felállás, de nem találtam sajnos)

A családdal kapcsolatban eléggé vegyes érzéseim vannak. Az anyukát imádom, ő mindig teljesen jó fej, és viszonylag mindig normális a gondolatmenete.:) Az apuka már kicsit más dió, őt valahogy nem tudom hova tenni. Van amikor teljesen zárkózott, és ha most rögtön itt lenne a világ vége, akkor sem szólna egy szót sem, és komornak tűnik. Máskor pedig teljesen életvidám, vicceket mond és mosolyog mindenen, de alapvetően azért nincs vele baj.:) Na és végül a gyerekek. Nem mondom, hogy nem szeretem őket, mert vannak nagyon aranyos pillanataik. De az esetek 60-70 százalékában annyira hisztisek, hogy azt néha nehéz ép ésszel felfogni. Viselkedés szintjén rettenetesen el vannak kényeztetve, mert a szülők sokszor inkább rájuk hagyják a dolgokat. Elég sok minden van, ami nekem rettenetesen furcsa, már már szinte a zavaró szint mércéjét súrolják. Az egyik dolog a pelenka kérdése. A kisfiú 3 éves, nála azt mondom, hogy még úgy ahogy helyén való a dolog, de már igyekszik leszoktatni róla. Délután nincs rajta pelus, és mindig mondjuk neki, h szóljon ha hívja a természet és akkor megyünk a vécére. Na most ennek ellenére, már nem egyszer fordult elő, hogy az asztalnál evés közben kezdett el pisilni. Hát wtf??? Nem azt mondom, hogy összedől a világom, ha egyszer kétszer még bepisil, de az asztalnál ahol eszünk? Na nee. A másik, a kislány. Ő már 5 éves, de most, hogy ő is beteg volt, lehetett rajta pelenka, nehogy már szegénynek betegen ki kelljen menni a mosdóba. Sőt esetenként este is kap, múltkor például azért kért, mert sokat ivott este. És a szülők ugyan mondják, hogy jajj nem kéne, de azért ráadják. Hát hol itt a logika? 5 éves könyörgöm, sőt már közelebb van a 6-hoz és jövőre iskolába megy, ugyan. Ma is miután elvégezte a dolgát, nekem kiabált, h töröljem már ki a fenekét, én meg csak néztem, hogy mi??? Miután közöltem vele, hogy már nagylány, és neki kéne csinálni, még ő volt felháborodva, de aztán megcsinálta. Szóval gyereknevelés level 1000000. De ahogy az oviban kagylóztam, kb. a többi kisgyerek is ugyanilyen. Nem is értem az itteni szülőket. De sebaj, csak alakulnak majd valamennyit a 4 hónap alatt.:D

Még egy picit a helyről, aztán befejezem, mert nagyon hosszúra nyúlna a poszt. :) A város, Laufenburg egyszerűen gyönyörű. Egy hetes betegség után feltápászkodtam, és minden kis energiám összekaparva elmentem egy nagy sétára a hétvégén, vagy 2-3 órán át bandukoltam a folyóparton, és a különböző ösvényeken, felmentem a kilátóba is. Tökéletes hely relaxálni, vagy ha az ember csak el szeretne merülni a gondolataiban. Én a reggeleimet is úgy indítom mostanában, hogy elviszem az apróságokat az oviba, aztán pedig sétálok egyet a folyóparton, leülök egy picit a padra, és miközben bámulom a folyót zenét hallgatok. Engem ez tényleg hihetetlenül feltölt, attól pedig még senkinek nem volt baja, hogy kint van a friss levegőn. De most már beszéljenek helyettem a képek.

További szép estét mindenkinek!:)

a svájci oldal :)

elég tiszta a Rajna...

a mágikus híd, ami átrepít Svájcba :)

random vízesés :)

kicsit mintha Tatabányán lennék :D

egy város, két ország :)

mindenhol lépcső, vagy lejtő... csak hogy fitt maradjak :D

a kedvenc hidam <3

éés végül: az új kedvenc teám. Sajnos otthon még ilyet nem láttam, de ha valaki lát ilyet, kóstolja meg. Rettenetesen finom :)

Már megtaláltok facebookon is itt.:)