Egy új korszak kezdete - London

Szinte el sem hiszem, hogy már több mint három hete történt, hogy felkerekedtem a "kis" csomagjaimmal, és elindultam Londonba. Eseménydús időszakon vagyok túl, ezért is hanyagoltam a blogot mostanában (ezer bocsánat). Minden nap estig dolgoztam, és mire nekiálltam volna, addigra halál fáradt voltam, és csak arra maradt szinte energiám, hogy bevonszoljam magam az ágyig és ott másnap reggelig meg se moccanjak. De most már indul az iskola, úgyhogy nyugodtabb időszak következik, éljen! :)

édesek nem? :)

Akkor kezdjünk is neki a kis történetnek. Alighogy megérkeztem, már utaztunk is el. Pontosítanék: 2 napot töltöttem Londonban, aztán összepakoltuk a cuccainkat, beültünk a kocsiba, és átmentünk Franciaországba. egy kis tengerparti helyre, Le Touquet-ba. Elég gazdag környék, tele hétvégi házakkal, amik közül a legtöbb konkrétan kastély méretű... Van itt minden, ami szem száj ingere, golfpálya, lovasiskola, éttermek és bisztrók dögivel, francia bagett of course, na meg persze egy városka sem ér semmit sem piac és butikok nélkül. Ami nekem külön tetszett, hogy itt nem házszámok alapján különböztetik meg az épületeket, hanem minden egyes háznak saját neve van. Mennyire menő ez?? :D

A program elég standard volt, majdnem minden nap ugyanaz (10 napot voltunk ott). A két kis srácnak lovaglás, a kislánynak golf óra, majd délután tengerpart. Ezzel kapcsolatban annyit, hogy a fiúknak az volt a szórakozás, hogy gödröt ásunk (jobban mondva én ások), ők pedig betemetik. Egy egy gödör azonban volt minimum egy méter mély, és esküszöm felástam minimum a fél tengerpartot minden egyes nap. Edzésnek hatásos volt az biztos, izomlázzal keltem minden reggel.:D

Mindent összevetve élveztem, szerettem a tengerparton lófrálni, még ha a gyerekekre is kellett figyelnem, és amúgy is szeretem a tengerparti kisvárosok hangulatát. Egyik délelőtt pedig az anyuka felajánlotta, hogy kapok pár szabad órát, és elmehetek a piacra, ami ott elég nagy kultusszal bír. És már értem miért. Nekem, ha valaki a piac szót említi kapásból az otthoni kis kirakodóvásárok jutnak eszembe, ahol vehetsz friss zöldséget, na meg egy két rosszabb minőségű ruhát az esetek többségében. Na itt teljesen más volt a helyzet. Persze itt sem a Louis Vuittont kell keresni, de teljesen normális minőségű áruk voltak kipakolva, egészen emberbarát áron. Én is kapásból vettem magamnak egy sálat, valamint egy karkötőt szintén magamnak egyet pedig a húgomnak is ajándékba. Ezek után pedig elrohantam a sétálóutcán lévő Mangóba, hogy keressek magamnak egy hosszúnadrágot, mert az ott tartózkodásunk alatt kettő farmerem is kiszakadt... Fogalmam sincs, hogy ez hogyan történhetett, de mindegy. Aztán az üzletben megakadt a szemem egy pólón, amint az a felirat állt, hogy "London will always stay in my heart" (London mindig a szívemben marad), ezt pedig égi jelnek vettem, és nem bírtam otthagyni. Igaz, hogy nagyobb mint az eredeti méretem, de nem zavaró, legalább hordhatom cicanadrággal, mert bőven eltakarja a fenekem.:) Na de ez nem is érdemel több szót. Miután letelt a 10 napos francia vakáció hazaindultunk Londonba. Este utaztunk, így a gyerekek már kicsit nyűgösebbek voltak, de aztán elaludtak, miközben a csatornán mentünk át, így szerencsére a kb. fennmaradó 3 óra nyugisan telt.

az egyetlen negatívum a rengeteg ember volt, egy egy részen moccanni sem lehetett... 

az új szerzemények :)

játszóház is van a tengerparton, mert miért ne lenne? :D

 

Nagy örömmel mutogattam mindenkinek, de csak engem izgatott a rák téma...  :/ mintha a magyaroknak próbáltam volna mutogatni a nádast a Balaton partján...

Miután megérkeztünk volt még 3 iskolamentes napunk, aztán szép sorban mindenkinek elkezdődött az év. Persze én sem unatkoztam, folyamatosan jöttek (és jönnek a mai napig) az információk, hogy kit hova kell vinni, hol és mikor kell felvenni, vagy hogy éppen melyik nap milyen plusz órák vannak, én  pedig igyekszem mindent észben tartani. Nem egyszerű, de nem panaszkodom, rendesek és a szülők is belátják, hogy idő kell, míg a néha kissé kaotikus napirendet megszokom.

Az energiaszintem nap végére általában már átmegy mínuszba, mert amíg a gyerekek iskolában vannak én általában bóklászom, és igyekszem felderíteni a környéket, na meg persze ismerkedni is kell valamikor.:) Ehhez egyébként hozzáfűzném, hogy az angolok ezen a téren nem szívbajosak. Egyik este egy német lánnyal elmentünk szétnézni, hogy mégis milyen bárba vagy pubba lehet itt beülni, amikor egyszer csak leszólított minket két srác. Bemutatkoztak, kérdezték hogy mi kik vagyunk, honnan jöttünk, hova megyünk és hogy nem-e ülünk be velük valahova, mert egyiküknek pont ma van a szülinapja (aha, persze:D). Mi meg kicsit kiröhögtük őket, úgyhogy odébb álltak, de itt teljesen megszokott, hogy csak úgy elkezd valaki beszélni hozzád. Ha a boltban fizetsz, általában akkor is az a minimum, hogy mosolyogva megkérdezik, hogy hogy vagy.

Eddigi itt tartózkodásom alatt már voltam az Oxford Streeten, ami őrület, és egy hét sem lenne elég, hogy végig járd. Itt meglátogattam az ikonikus üzleteket, mint pl.: Primark, New Look, Forever 21, Disney Store de azért a Riverisland és a H&M sem maradt ki. A Starbucks, Costa és társai pedig lassan már belőlem élnek meg... Egy jó tanács ezzel kapcsolatban: próbáljátok ki a hagyományos karamellás forrócsokit a Starbucksban... mennyei! Viszont ami számomra egyenlőre felfoghatatlan: Ha bármelyik kávézóban veszel szendvicset és helyben szeretnéd elfogyasztani akkor drágább, mintha elviszed. Persze körülbelül 100Ft a különbség, és fel is melegítik neked, ha a ott fogyasztod el, de nekem ez furcsa, mert ilyennel még eddig sehol nem találkoztam.

természetesen a Disney shop nem maradhatott ki...:D

Összességében imádok itt lenni, és a családom már megjegyezte, hogy kezdek kicsit angollá válni, mert esténként teát kortyolgatok... azt pedig még nem is tudják, hogy már akár 30 percen keresztül is képes vagyok az időjárást taglalni az itteniekkel. Ajjaj, mi lesz itt egy év múlva?:D