Bár négy nap sajnos nem túl sok idő, én azért igyekeztem kihozni belőle a lehető legtöbbet.:) Az dolog utazás részétől mondjuk picit tartottam, mert tavaly hiába kérdeztem rá így is rossz helyen tett ki a vonat, de úgy látszik egy év sok idő, mert idén végre jó helyen kötöttem ki.:D Na de kezdjük az egész történetet elölről.
Tehát, július 26. reggelén már hajnali 3-kor kukorékolt nekünk a kakas, mivel a 6.10-es repülőt választottam ki magamnak, mondván, hogy ne az utazással menjen el az egész nap. De ugyebár Győrből fel is kell érni (gondolhatjátok apukám mennyire szeretett, amiért neki kellett felvinnie...:D). Rendben felértünk Pestre, becsekkoltam, felszálltam a gépre, landoltunk, felvettem a kis csomagom, eddig nem is volt semmi galiba. Majd ezután, a brüsszeli reptér csoda rendszerének köszönhetően még fél órát sétáltunk oda vissza egy kisebb magyar csoporttal, hogy na akkor hol is tudunk jegyet venni a buszra, ami bevisz minket a városba, mert mindenki máshova küldött minket...megjegyzem így egy buszt le is késtünk, én pedig a vonatot is amit kinéztem... Na de sebaj, végül meglett az automata, és a 17 eurós jegyünk...majdnem hanyatt estem, mikor megláttam mennyi a jegy, de már nem is érdekelt, csak el akartam jutni az állomásra... Azért még mindig volt egy kisebb gyomorgörcsöm, mert ez a busz nem arra a vonatállomásra vitt, ahonnan az én vonatom indult, de itt is fel tudtam rá szállni, úgyhogy a problémám azért nem volt olyan hatalmas szerencsére. A következő ideggörcs ettől függetlenül a vonatállomáson kapott el, mert annyira hatalmas volt, hogy egy ideig csak bolyongtam körbe körbe, mint valami idióta... Aztán egy újabb hiper-szuper automatából megvettem a jegyem (minek ember, ha automatát is ki lehet tenni ugye??), meg gyorsan valami ennivalót, mert ugyebár hajnali 3-kor ettem utoljára, aztán irány a peron. Szerencsére a mini bőröndömmel könnyen közlekedtem, legalább azt nem kellett taszigálnom, mint tavaly... Még ott ácsorogva bájosan megkérdeztem a kalauz hölgytől, hogy biztos, hogy Knokke lesz-e a vonat végállomása. Mire felvilágosított, hogy ha az első 3 kocsi valamelyikébe szállok, akkor igen... Jaaaaaaaaa, hogy tavaly ez volt a probléma, oké. Tehát amikor a vonatom beállt, bőrönddel a kezembe sprinteltem előre. Igen, csodálatos látvány voltam, de legalább tényleg ott kötöttem ki, ahol szerettem volna.:D Ezek után az anyuka felvett az állomáson, nagy ölelkezések közepette és már robogtunk is haza.
Réka rettenetesen édes volt, egyből a nyakamba ugrott, és már csacsogtunk is magyarul. Szegény anyuka egy kukkot sem értett belőle, de oda se neki.:D Ezután jött az ajándékosztás, szülőknek jó kis pálinka, a kisfiúnak full extrás buborékfújó, Rékának pedig túró.:)Látnotok kellett volna, hogy felcsillant a szeme.:D
Ezek után ebédeltünk (ezúton is köszi a fini ebédet;), majd még egy picit ott maradtunk, és játszottunk Daannal, majd az anyuka mondta, hogy ha szeretnénk, nyugodtan menjünk el csavarogni, ő úgyis otthon van.
Úgyhogy felpattantunk a biciklire, és elkerekeztünk az egyik beach housba. Én tavaly itt nem jártam, úgyhogy nekem ez is egy külön élmény volt. Hihetetlen feelingje van annak, amikor ülsz a teraszon a sörrel, és rálátsz a tengerre. Rengeteget beszélgettünk és nevetgéltünk, szerintem egy 3 órát simán elücsörögtünk ott. Ezután hazamentünk, mondván, hogy azért segítsünk otthon is. Játszottunk még egy picit az egyik legtündéribb sráccal a világon, majd megfürdettük és ágyba raktuk.:) Este még úgy döntöttünk, hogy magunkhoz veszünk egy üveg sört, és sétálunk egyet, elmentünk a kikötőbe és a tengerpartra, gyönyörű szép volt. Hihetetlen egyébként, hogy az emberek itt milyen színvonalon élnek, pont azt számolgattuk, hogy egy yacht árából itthon milyen full extrás házat vehetnénk a Rózsadombon...:D Egyébként hazafele menet volt egy pont, ahol majdnem Réka nyakába ugrottam, mert valami fura zajt hallottam... Na de se baj, így szép az élet.:D
Másnap én is felkeltem majdnem ugyanakkor mint a többiek, egyrészt, mert nem szerettem volna átaludni a napot, másrészt pedig mert Réka aznap estefele ment el, így még vele is volt időnk egy kis beszélgetős napra. Daan egyébként hihetetlen boldog volt attól, hogy dupla figyelmet kap, így egész nap mosolygott és nevetett, hihetetlenül édes volt. Így nekünk maradt időnk és energiánk arra, hogy az igen szexi műugró srácokat kukkoljuk a tv-ben. Azért ehhez is fűződik egy kis külön történet, mint mindenhez...:D Pont amikor én megérkeztem, tönkrement a dvd lejátszó, és bár a hang működött, kép nem volt hozzá. Ez még nem lenne akkora baj, de Daan napi rutinjának a része, hogy időnként leül mesét nézni... Így anyuka kitalálta, hogy nézzük a tv-t, közben pedig mehet Dora a felfedező hangja, hátha a kis srácnak így is bejön. Egyszer próbáljátok ki, halálra röhögtük magunkat. Amikor Dora nekiállt banánokat számolni, miközben a srácok egy szál kis úszónaciban ácsorogtak a képernyőn, vagy épp azt mondta, hogy hmmmmm, miközben a nem kicsit szexi amerikai srác ugrott... Folytak a könnyeink:D Arról már nem is beszélve, hogy az anyukának 5 percenként mondtuk, hogy Ilse, most nézd, milyen kockái vannak. Szegény, lehet örült is, hogy nem vagyunk ott huzamosabb ideig együtt. :D
Miután Réka elment (hüpp-hüpp), még anyukával elmentünk vendégségbe. Na itt jött el az a pont, ahol én majdnem lehidaltam. Képzeljetek el egy tengerpart melletti sétányt, ami tele van társasházakkal. Na ide mentünk mi. Az egyik erkély egy kisebb parkra nézett, a másik pedig a tengerre, és a nappaliból is ide láttál, mivel az a fal üvegből volt. Csodaszép. Én eddig ilyet még csak filmekben láttam, tehát kicsit leesett az állam, de mivel egyedül csak én voltam meghökkenve, ezért igyekeztem rendezni az arckifejezésem.:D Egyébként ismertem a vendéglátóinkat még tavalyról, ezért hál' istennek nem kellett hosszas magyarázkodásba kezdeni arról, hogy ki is vagyok én, és miért kerültem ide hirtelen Réka helyett. Este pedig még átruccantam a szomszéd városba egy holland barátnőmmel. Egy kis hangulatos főtéri pubba ültünk be, hogy koktélt szürcsölgessünk, valamint megkóstoltam, milyen íze van a tipikus holland húsgolyóknak. Nagyon fincsi volt. Úgy tudnám leírni, hogy olyasmi mint a fasírt, csak nem annyira fűszeres, és ennek krémes a belseje. Bizony bizony, krémes. Furcsa, de irdatlanul finom.:) Azt még hozzá kell fűznöm, hogy rettenetesen zuhogott az eső (köszi Hollandia, mit is vártam?!), ezért az egy perc alatt, amíg a kocsihoz értünk, bőrig áztunk, pedig a táskánkat is a fejünk fölött tartottuk. Na nem baj. Miután hazaértem az anyukával és a nagyobb kis sráccal még közösen punnyadtunk a tv előtt (szerencsére rengeteg minden angolul megy, holland felirattal), aztán elmentünk lefeküdni.
 |
| Koktélozásra fel! ;) |
A következő nap is elég kis aktívan telt, reggel már az uszodában kezdtünk.:) Daan imád pancsolni, és az anyuka kérdezte, hogy szeretnék-e én is elmenni velük, én pedig mondtam, hogy miért is ne?:) Így hát négyen (anyuka, Daan, a bátyja és én) összeszedelődzködtünk, és elmentünk egyet fürdeni. A délelőttünk itt bőven el is telt, hazamentünk ebédeltünk aztán játszottunk. Mivel ezek után is még bőven csak 2 fele járt az idő, ezért elmentünk kacsát etetni a kisfiúval, fagyizni és sétálni, mivel volt egy vásár is a városban. (Ilse nem is tudta, hogy lesz ilyen, ezért meg is jegyezte, hogy biztosan nekem rendezték, hogy idén se maradjak le róla.. na igen, biztosan:D). Itt vettünk még fincsi holland fánkot, aztán hazamentünk. Az anyukával még koktéloztunk egyet, ugyanúgy ahogy egyébként előző nap is (nyugi, csak alkoholmenteset...), aztán én elindultam a strandra négy körül, mert nagyon jó idő volt. Ha pedig Hollandiában süt a nap, azt ki kell használni.:) Innentől csak úgy repült az idő, leheveredtem a homokba, újságot olvastam és hallgattam a beach housból kiáradó zenét (ez nem az, ahol Rékával is voltunk, hanem egy másik). A tengerbe nem mentem be, mert bár megpróbálkoztam vele, de rettenetesen hideg volt. Valamint még élénken élt bennem az emlék, hogy tavaly találkoztam ott egy medúzával. Az este ezek után megint tv előtti tespedéssel és beszélgetéssel telt. (Ja, és anyuka megkóstolta a pálinkát, és megállapította, hogy ez bizony erős...:D).
 |
| a kis kacsás tó |
 |
| behalok a madár alakú lámpáktól...:D |
 |
| ezt kell összekeverni a tonikkal, hozzádobni egy citromkarikát és tádáá, alkoholmentes fincsi koktél :) |
 |
| hmmmm |
Igazából az utolsó napom nem volt túl eseménydús, csak az utazás része. Délelőtt az anyuka elvitte Daant a logopédushoz, én addig elmentem vásárolgatni (mi mást csinálnék??) és még egy utolsót sétálni a tengerparton. Ebéd után pedig elvittek engem a vonatállomásra. Na itt kezdődtek az izgalmak. Kértem egy jegyet Brüsszelig, majd onnan egy BUSZjegyet a reptérig, mivel tavaly még lehetett ilyen kombinált jegyet venni. Az első probléma kapásból az volt, hogy a brüsszeli reptérig nyomtatták ki a jegyem. Ez 33 euró lett volna, és mivel nem volt apróm ezért odaadtam 2db 20euróst. Ezután azonban felfedeztük, hogy ajjaj, ez nem a Charleroa-ra megy, nekem pedig az kéne, vissza az egész. Ez a jegy így csak 20.10 volt, ezért kérdezte a pénztáros csaj, hogy van-e 10 centem. Mondom persze, odaadtam, vártunk, de csak elfelejtett visszaadni 20 eurót. Amikor mi ezt megemlítettük csak nézett bambán, mert hogy ő bizony nem emlékszik, hogy én 40 eurót adtam.. Mi van?? Ezért elkezdte átszámolni a pénz a kasszában, de nem csak a papírpénzeket, hanem az aprót és még az utalványokat is. Hiába mondtuk, hogy figyi 5 perc és indul a vonatom... A végén az lett belőle, hogy az anyuka odaadta nekem a 20 eurót, mert hogy neki utána van ideje megvárni. Rettentően édes gesztus volt ez tőle.:) Mindegy, felültem a kis vonatomra, és kb másfél órával később leszálltam róla, viszonylag frissen. Itt jött az újabb sokk... Nem buszra szólt a jegyem, hanem egy vonatra, ami elvisz a városba (Charleroa), majd onnan még egy buszt kell fognom, ami kivisz a reptérre...mi??? Kb még kettő órám volt a gépem indulásáig, de ugye be is kell csekkolni, meg minden, tehát tiszta ideg voltam, mert gyorsan kiszámoltam, hogy ha nem találom a buszt vagy esetleg sokat kell rá várni, akkor épp lekésem a járatom. Úgyhogy inkább taxiba ültem (nem volt sok egyébként, egy 9 fős autóval mentünk, és így eloszlott a költség, 13 euróért jutottunk oda, ami olcsóbb is volt, mint odafele a busz). Hogy őszinte legyek, már nem is érdekelt a plusz költség, csak oda akartam jutni. A nagyjából fél órás út alatt még dobtam Ilsének egy sms-t, és megnyugodtam, hogy visszaadták a pénzt, és Daan sem volt vészesen nyűgös, valamint még egyszer megígértük, hogy most többet fogunk skypolni.:)
Összességében nagyon örülök neki, hogy visszamentem látogatni, minden egyes fillért megért, hogy újból találkozhatok mindenkivel és persze Rékával is.:)
Daan rengeteget változott tavaly óta, ezért könnyebb és egyben nehezebb is bírni vele tavaly óta. Érzelmi szinten rengeteget fejlődött, idén már lehetett ölelgetni és puszilgatni, ami tavaly szinte még lehetetlen volt. Gondolhatjátok, szegényt szétszeretgettem...:D Valamint egy ölelést is kaptam tőle, amitől teljesen elolvadtam. Idén már öltözik és vetkőzik is elég ügyesen egyedül, tavaly még ez sem volt meg. Viszont észrevettem és Réka is mondta, hogy rettentően hamar ráun a dolgokra, ezért elég nehéz lekötni a figyelmét. Nőni is rengeteget nőtt és erősebb is lett, ezért óvatosnak kell lenni, mert ő nem igazán tudja ezt felmérni, és pont most ért el abba a korszakba, amikor feszegeti a határait és várja a reakciókat. Ettől függetlenül okos kisfiú, és pontosan tudja, mikor tesz rossz fát a tűzre. Szerencsére nem volt gond, ha nem is emlékezett rám, de elég hamar a bizalmába fogadott újból, úgyhogy örült a kis szívem rendesen.:)
Hihetetlen, hogy a tavalyi röpke 5 hetem után sokkal jobban kötődöm ehhez a kis drágához, mint a német gyerekekhez, akiknél 4 hónapot töltöttem. Furcsa dolgok ezek, az biztos,
Ha valaki el szeretné olvasni a tavalyi élményeimről a posztokat, akkor ide vagy ide kattintva megteheti.
Csodaszép napot mindenkinek!=)
 |
| a kis édessel <3 ( a smink nélküli álmos fejemért pedig elnézést, de nem is ez a kép lényege:) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése